Patreides blogja

Németországban, a háború előtt

Németországban, a háború előtt
Volt egy férfi, egy bolttulajdonos,
Ezerkilencszázharmincnégyben,
DÜSSELDORFban.
És minden éjjel öt nulla kilenckor
Átvágott a parkon, le a Rajnához,
És ott üldögélt a parton.

A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok.

Egy kis eltévedt lány,
Aranyhaja, szürke szeme
Visszatükrözve a szemüvegén,
Ahogy a férfi figyeli őt.
Egy kis eltévedt lány,
Aranyhajú, szürke szemű.

A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A tengerre gondolok,
A tengerre gondolok.

Heverünk az őszi egem alatt,
Az én kicsi aranyhajúm és én,
És ő RÉM
csöndben fekszik ott.

/Randy Newman/

Katie Melua, Portland, USA, Aladdin Theatre, 2009. május 7.

Katie Melua a 2009 tavaszi amerikai élő szóló turnéja állomásain játszotta ezt a dalt, sem előtte, sem azóta sehol máshol. Ez a második Randy Newman dal, amit Katie rendszeresen előadott (az első az I Think It's Going To Rain Today volt).
Randy Newman dala egyesek szerint metafóra egy nemzetről, amely éppen belépni készül a törvénytelenség és horror időszakába, de egy valódi sorozatgyilkos (pontosabban a róla szóló Fritz Lang film) ihlette. Peter Kürten, a Düsseldorfi Vámpír, magyarul a düsseldorfi rém valójában pár évvel korábban tevékenykedett, és 1931-ben Kölnben guillotine alatt végezte.
 

Ha a fények kialszanak...

Azt mondják, a világnak menthetetlenül vége,
Azt mondják, ez a vég már nincs oly távol,
Azt hiszem tévednek,
Ne töltsd aggódással az életedet,
Kezdj el a mának élni,
Ne gondolj a holnapra.

És ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.

Megpróbálok elnyerni mindent, amire érdemes vagyok,
Veled maradni addig, amíg vége nincs a Földnek.
Ne hagyj cserben,
Ne hagyd, hogy az érzéseid legyőzzenek,
Ne add fel, és meg ne hátrálj,
Ne gondolj a holnapra.

Mert ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.

És ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És ha még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.

Én veled bukom el.

(Zene/szöveg: Mike Batt)

A 2007-es Pictures albumon (Katie harmadik albuma) jelent meg ez a dal, szerzője Mike Batt, Katie felfedezője, mentora, akivel az első három albumán együtt dolgozott. A dal tulajdonképpen cover, feldolgozás, mert Mike régebben írta, és nem Katie az első előadója. De mint több más Mike Batt által írt dal (pl. a Thank You, Stars), ez is Katie előadásában vált igazán ismertté. Hiszen 2002-ben, amikor Mike Batt, a veterán zenész Katie-t a The Brit School-ban felfedezte, tulajdonképpen egy olyan előadót keresett az együtteséhez, aki szépen előadja az ő, jobbára már jó ideje a fiókjában sorakozó dalait. Azután a dolgok másképpen alakultak, mert Katie-ben olyan munkatársra talált, aki maga is ír dalokat, és akivel Mike közösen is írt jópárat.
Érdekesség, hogy amikor az If The Lights Go Out single megjelent, kicsit megváltoztatták a szövegét az albumon hallható eredeti verzióhoz képest. Egészen pontosan kihagyták a "don't" szót a "Don't think about tomorrow" sorból, valami okból így téve "pozitívabbá" a mondanivalót. Nyilván közrejátszott ebben az a tény is, hogy pár hónappal korábban, 2007.07.07.-én Katie is fellépett a Föld jövöjéért, a globális felmelegedés és a környezetszennyezés elleni fellépés jegyében rendezett Live Earth koncertek hamburgi helyszínén.

A Ház

Ki van abban a házban?
Kinyitom az ajtót, hogy lássam.
Ki van fent az emeleten?
Én felmegyek bolondmód,
És a folyosó végén egy ajtó volt,
És engem behúzott egy hang,
De azt kívánom, bár soha se találtam
Volna rá a te saját titkos szobádra,
Ahol virágok a tapétán nyílnak,
Ahol nem fogom fel teljesen
A szobád bizalmas jellegét,
Fordulj most el, fordulj most el
A Hold felé!
Valaki figyel engem?
Neked tényleg nem kellene látnod.
Miért másztad meg azt az utolsó lépcsőt?
Rám törtél váratlanul.
Amit most teszek, az csak rám tartozik,
És nem akarom, hogy megtudja bárki,
És teljesen meg kell maradnia
A szobám titkának,
Ahol virágok a tapétán nyílnak,
Ahol nem fogod fel teljesen
A szobám bizalmas jellegét,
Fordulj most el, fordulj most el
A Hold felé!
Zavarj most össze rejtelmes öltözettel,
Ezen almákat szeretem, ezen almákat megvetem,
És mindig bocsásd meg a jövőnek, hogy eljön
Ellopni a fényt a Naptól.

(Zene/szöveg: Katie Melua)

A videóban a Katie Melua azonos című, negyedik albumán megjelent The House dalt összepárosítottam az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar egyik legutóbbi filmjáből (a Paulo Coelho regényéből készült Veronika Decides To Die) összerakott részlettel. Szerintem sikerült elég jól "rátenni" a dalra, és így kicsit más jelentést is ad a dal szövegének. Vagy csak tovább megy az úton, amerre Katie elindult benne (egy kíméletlen felfedező túra a saját belső világában), bár remélem, ő nem megy el ennyire errefelé...
A The House az egyetlen, amely végül az albumra került azok közül a Katie Melua által írt dalok közül, amelyeket 2009-ben először megírt az albumra szánva. Ezeknek a daloknak a többségét végül Katie nem használta fel, kiselejtezte, mert énekelve nem szóltak elég jól, és inkább sötét tónusú versek lettek. Ez a dal viszont rákerült a lemezre (amelynek producere az a William Orbit volt, aki Madonna Ray Of Light albumát is készítette), szerencsére. :)

Katie Melua - The House (Live at the North Sea Jazz Festival, July 11, 2010, in Ahoy Rotterdam)