Németországban, a háború előtt
Németországban, a háború előtt
Volt egy férfi, egy bolttulajdonos,
Ezerkilencszázharmincnégyben,
DÜSSELDORFban.
És minden éjjel öt nulla kilenckor
Átvágott a parkon, le a Rajnához,
És ott üldögélt a parton.
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok.
Egy kis eltévedt lány,
Aranyhaja, szürke szeme
Visszatükrözve a szemüvegén,
Ahogy a férfi figyeli őt.
Egy kis eltévedt lány,
Aranyhajú, szürke szemű.
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A tengerre gondolok,
A tengerre gondolok.
Heverünk az őszi egem alatt,
Az én kicsi aranyhajúm és én,
És ő RÉM
csöndben fekszik ott.
/Randy Newman/
Katie Melua, Portland, USA, Aladdin Theatre, 2009. május 7.
Katie Melua a 2009 tavaszi amerikai élő szóló turnéja állomásain játszotta ezt a dalt, sem előtte, sem azóta sehol máshol. Ez a második Randy Newman dal, amit Katie rendszeresen előadott (az első az I Think It's Going To Rain Today volt).
Randy Newman dala egyesek szerint metafóra egy nemzetről, amely éppen belépni készül a törvénytelenség és horror időszakába, de egy valódi sorozatgyilkos (pontosabban a róla szóló Fritz Lang film) ihlette. Peter Kürten, a Düsseldorfi Vámpír, magyarul a düsseldorfi rém valójában pár évvel korábban tevékenykedett, és 1931-ben Kölnben guillotine alatt végezte.
