Patreides blogja

A Ház

Ki van abban a házban?
Kinyitom az ajtót, hogy lássam.
Ki van fent az emeleten?
Én felmegyek bolondmód,
És a folyosó végén egy ajtó volt,
És engem behúzott egy hang,
De azt kívánom, bár soha se találtam
Volna rá a te saját titkos szobádra,
Ahol virágok a tapétán nyílnak,
Ahol nem fogom fel teljesen
A szobád bizalmas jellegét,
Fordulj most el, fordulj most el
A Hold felé!
Valaki figyel engem?
Neked tényleg nem kellene látnod.
Miért másztad meg azt az utolsó lépcsőt?
Rám törtél váratlanul.
Amit most teszek, az csak rám tartozik,
És nem akarom, hogy megtudja bárki,
És teljesen meg kell maradnia
A szobám titkának,
Ahol virágok a tapétán nyílnak,
Ahol nem fogod fel teljesen
A szobám bizalmas jellegét,
Fordulj most el, fordulj most el
A Hold felé!
Zavarj most össze rejtelmes öltözettel,
Ezen almákat szeretem, ezen almákat megvetem,
És mindig bocsásd meg a jövőnek, hogy eljön
Ellopni a fényt a Naptól.

(Zene/szöveg: Katie Melua)

A videóban a Katie Melua azonos című, negyedik albumán megjelent The House dalt összepárosítottam az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar egyik legutóbbi filmjáből (a Paulo Coelho regényéből készült Veronika Decides To Die) összerakott részlettel. Szerintem sikerült elég jól "rátenni" a dalra, és így kicsit más jelentést is ad a dal szövegének. Vagy csak tovább megy az úton, amerre Katie elindult benne (egy kíméletlen felfedező túra a saját belső világában), bár remélem, ő nem megy el ennyire errefelé...
A The House az egyetlen, amely végül az albumra került azok közül a Katie Melua által írt dalok közül, amelyeket 2009-ben először megírt az albumra szánva. Ezeknek a daloknak a többségét végül Katie nem használta fel, kiselejtezte, mert énekelve nem szóltak elég jól, és inkább sötét tónusú versek lettek. Ez a dal viszont rákerült a lemezre (amelynek producere az a William Orbit volt, aki Madonna Ray Of Light albumát is készítette), szerencsére. :)

Katie Melua - The House (Live at the North Sea Jazz Festival, July 11, 2010, in Ahoy Rotterdam)

Fancy

Mindenre nagyon jól emlékszem, visszanézve,
Azon a nyáron történt, amikor tizennyolc lettem,
Egy egyszobás, lerobbant viskóban éltünk,
New Orleans peremén.

Nem volt pénzünk ételre, lakbérre,
Túlzás nélkül, kemény volt a helyezetünk,
És akkor Mama a utolsó kis pénzünkön
egy báli ruhát vett nekem.

Mama megmosta, megfésülte, és begöndörítette a hajam,
És kifestette a szemem és kirúzsozta a szám,
Azután beleléptem a szatén báli ruhába,
Amelynek hasíték volt az oldalán, a csípőmet szabadon hagyó.

Piros volt, bársonnyal díszített, és jól illett rám,
És hátul a tükörben egy nőt láttam ott,
Ahol csak egy félig felnőtt gyermek állt.

S a Mama így szólt:
Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, az csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
Mama segít neked magasabbra jutni.

Mama tett egy kis parfümöt a nyakamra,
És megcsókolta az arcom,
Azután könnyeket láttam kicsordulni aggódó-szomorú szemeiből,
Amikor beszélni kezdett.

Ránézett a szánalmas viskóra, azután meg rám,
Vett egy ziháló lélegzetet, és azt mondta:
Apád elszökött, és én nagyon beteg vagyok,
És a kicsi éhen fog halni.

Adott nekem egy szív alakú medált, amin ez állt:
"Légy hű magadhoz"
És én megborzongtam, amint egy csótányt láttam
átfutni a magassarkú cipőm orrán.

Úgy hangzott, mintha valaki más beszélne, amikor
megkérdeztem: Mama, mit kell tennem?
És ő így szólt: csak légy kedves az úriemberekhez,
Fancy, és ők is kedvesek lesznek hozzád.

És azt mondta:
Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, lányom, csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
A te Mamád segít neked magasabbra jutni.

Nos, ekkor láttam utoljára Mamát,
Azon az éjjel, amikor elhagytam azt a rozoga viskót,
Mert szociális munkások jöttek, és elvitték a kicsit,
Mama meghalt, és én nem mentem többé oda vissza.

De a sors kerekei forogni kezdtek,
És számomra nem volt kiút,
És nem volt nagyon hosszú idő, amíg pontosan megértettem,
Mama miről beszélt.

Tettem, amit tennem kellett,
De magamban ünnepélyesen megfogadtam,
Hogy úrihölgy leszek egy napon,
Bár azt nem tudtam, mikor és hogyan.

Nem fogom a szégyentől lecsüngő fejjel eltölteni
a hátralévő életemet,
Lehet, hogy közönséges fehér aljanépnek születtem,
De a nevem "Fancy" (itt: "Különleges, extra") volt.

Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, hát ne hagyj cserben.

Nem sokkal ezután történt, hogy egy jóindulatú férfi
magával vitt az utcáról,
És egy héttel később a teáját készítettem
egy ötszobás hotel-lakosztályban.

Nos, megbabonáztam iparbárót, kongresszusi
képviselőt, és alkalmanként egy arisztokratát,
És szereztem magamnak egy georgiai udvarházat
egy elegáns New Yorki sorházi lakásban,
És nem csináltam rosszul.

Most ezen a világon van egy csomó képmutató álszent,
Akik rossznak neveznének engem,
És kritizálnák Mamát, amiért kikergetett,
Mindegy, hogy milyen szegények is voltunk.

És bár nem kell nyugtalankodnom semmi miatt
már közel tizenöt éve,
Még mindig hallom a kétségbeesést szegény Mama
hangjában, amely még itt cseng a fülemben.

Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, lányom, csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
A te Mamád segít neked magasabbra jutni.

És azt hiszem, megtette.

/Bobbie Gentry/

Düsseldorf, 2006


Rotterdam, NSJF 2007


Basel, AVO Session 2007


Bobbie Gentry - Fancy (The Johhny Cash Show 1970)

Amikor Katie Melua felfedezte magának a Fancy-t, Bobbie Gentry dalát, még úgy tartotta, hogy egy dalnál a legfontosabb a zene. Ez a dal ébresztette rá, hogy néha a szöveg legalább annyira fontos tud lenni, mint a zene, sőt, egyes esetekben még fontosabb is lehet annál. Ezután a felfedezése után két-három évig szinte minden koncertjén elénekelte a Fancy-t, amely egy lányról szól, akit az anyja elküldött otthonról és prostitúcióra kényszerített, mert annyira szegények voltak, és kilátástalan volt a helyzetük, hogy máshogy nem tudta biztosítani a lánya jövöjét.

...
Amikor hétéves voltam, volt egy rugós pogo-botom.
Javában ugrándoztam rajta a hátsó udvaron, mikor elkezdett esni az eső. Anyám rám parancsolt, hogy menjek be, de én pogo-bot bajnok akartam lenni. Így hát oda sem figyeltem, mivel már a kétszázadik szökkenés közelében jártam, és úgy gondoltam, hogy egy kis eső igazán nem állhat az utamba.
Sajnos azonban mégis megtette, mivel a pogo-botom megcsúszott a betonon, és én egyenesen arccal a betonra zuhantam.
Kitörtem a fogaimat, és szabályosan kiütöttem magam.
Azon a napon kóstoltam először whiskyt.
...

/Polly Scattergood/

Polly Scattergood 2009-ben a BBC Radio2 The Dermot O'Leary Saturday Session műsorában énekelte el élőben az ő saját speciális "depis" verzióját Peter Paul & Mary dalából.