Fancy
Mindenre nagyon jól emlékszem, visszanézve,
Azon a nyáron történt, amikor tizennyolc lettem,
Egy egyszobás, lerobbant viskóban éltünk,
New Orleans peremén.
Nem volt pénzünk ételre, lakbérre,
Túlzás nélkül, kemény volt a helyezetünk,
És akkor Mama a utolsó kis pénzünkön
egy báli ruhát vett nekem.
Mama megmosta, megfésülte, és begöndörítette a hajam,
És kifestette a szemem és kirúzsozta a szám,
Azután beleléptem a szatén báli ruhába,
Amelynek hasíték volt az oldalán, a csípőmet szabadon hagyó.
Piros volt, bársonnyal díszített, és jól illett rám,
És hátul a tükörben egy nőt láttam ott,
Ahol csak egy félig felnőtt gyermek állt.
S a Mama így szólt:
Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, az csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
Mama segít neked magasabbra jutni.
Mama tett egy kis parfümöt a nyakamra,
És megcsókolta az arcom,
Azután könnyeket láttam kicsordulni aggódó-szomorú szemeiből,
Amikor beszélni kezdett.
Ránézett a szánalmas viskóra, azután meg rám,
Vett egy ziháló lélegzetet, és azt mondta:
Apád elszökött, és én nagyon beteg vagyok,
És a kicsi éhen fog halni.
Adott nekem egy szív alakú medált, amin ez állt:
"Légy hű magadhoz"
És én megborzongtam, amint egy csótányt láttam
átfutni a magassarkú cipőm orrán.
Úgy hangzott, mintha valaki más beszélne, amikor
megkérdeztem: Mama, mit kell tennem?
És ő így szólt: csak légy kedves az úriemberekhez,
Fancy, és ők is kedvesek lesznek hozzád.
És azt mondta:
Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, lányom, csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
A te Mamád segít neked magasabbra jutni.
Nos, ekkor láttam utoljára Mamát,
Azon az éjjel, amikor elhagytam azt a rozoga viskót,
Mert szociális munkások jöttek, és elvitték a kicsit,
Mama meghalt, és én nem mentem többé oda vissza.
De a sors kerekei forogni kezdtek,
És számomra nem volt kiút,
És nem volt nagyon hosszú idő, amíg pontosan megértettem,
Mama miről beszélt.
Tettem, amit tennem kellett,
De magamban ünnepélyesen megfogadtam,
Hogy úrihölgy leszek egy napon,
Bár azt nem tudtam, mikor és hogyan.
Nem fogom a szégyentől lecsüngő fejjel eltölteni
a hátralévő életemet,
Lehet, hogy közönséges fehér aljanépnek születtem,
De a nevem "Fancy" (itt: "Különleges, extra") volt.
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, hát ne hagyj cserben.
Nem sokkal ezután történt, hogy egy jóindulatú férfi
magával vitt az utcáról,
És egy héttel később a teáját készítettem
egy ötszobás hotel-lakosztályban.
Nos, megbabonáztam iparbárót, kongresszusi
képviselőt, és alkalmanként egy arisztokratát,
És szereztem magamnak egy georgiai udvarházat
egy elegáns New Yorki sorházi lakásban,
És nem csináltam rosszul.
Most ezen a világon van egy csomó képmutató álszent,
Akik rossznak neveznének engem,
És kritizálnák Mamát, amiért kikergetett,
Mindegy, hogy milyen szegények is voltunk.
És bár nem kell nyugtalankodnom semmi miatt
már közel tizenöt éve,
Még mindig hallom a kétségbeesést szegény Mama
hangjában, amely még itt cseng a fülemben.
Ez az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben,
Itt az egyetlen esélyed, Fancy, ne hagyj cserben engem,
Uram, bocsáss meg nekem azért, amit teszek,
De ha ki akarsz törni, lányom, csak rajtad áll.
Most ne hagyj cserben,
A te Mamád segít neked magasabbra jutni.
És azt hiszem, megtette.
/Bobbie Gentry/
Düsseldorf, 2006
Rotterdam, NSJF 2007
Basel, AVO Session 2007
Bobbie Gentry - Fancy (The Johhny Cash Show 1970)
Amikor Katie Melua felfedezte magának a Fancy-t, Bobbie Gentry dalát, még úgy tartotta, hogy egy dalnál a legfontosabb a zene. Ez a dal ébresztette rá, hogy néha a szöveg legalább annyira fontos tud lenni, mint a zene, sőt, egyes esetekben még fontosabb is lehet annál. Ezután a felfedezése után két-három évig szinte minden koncertjén elénekelte a Fancy-t, amely egy lányról szól, akit az anyja elküldött otthonról és prostitúcióra kényszerített, mert annyira szegények voltak, és kilátástalan volt a helyzetük, hogy máshogy nem tudta biztosítani a lánya jövöjét.
