Patreides blogja

Vallomás (egy rövidke vers)

Én nem az vagyok, akinek hiszel, hogy vagyok
Én az vagyok, akinek szerinted nem kellene lennem
Költő vagyok
Igen, van szólásszabadságom, de ideges vagyok, amikor kinyitom a számat, hogy útbaigazítást kérjek
Én arcfestéket loptam a padlásszobádból, amiről azt gondoltad, nem érem el
Elcseréltem a porcelánkutyádat egy csokirúdért és egy 1992-es Top 10-es számokat tartalmazó magnókazettáért
Felgyújtottam a szobámat, amit akkoriban béreltem - de csak egy alkalommal
Jóban vagyok sok emberrel, nem mindegyik férfi, nem mindegyik nő, nem mindegyik férfi vagy nő. De ők mindannyian barátok.
Többet költök, mint amennyit megengedhetnék magamnak, és nem gondolok a következményekre
Utálom a barackot
Szeretem Londont
És bűnben éltem sok férfival, nem is egy alkalommal
Nekem eleredt az orrom vére, amikor utoljára templomba mentem
Nem bánok semmit sem.

/Polly Scattergood/

Polly Scattergood - Bunny Club

Oxigénhiány

Közölte velem
(nagyon kedvesen)
egy barátom,
akit nem nevezek meg
(de csigákba göndörödő haja van)
Hogy a helyesírásom megdöbbentő, és csoda, hogy bárki, aki olvassa ezeket a blogbejegyzéseket, voltaképpen képes megérteni engem...
A probléma az,
hogy én úgy írok, ahogyan gondolkodom.
és én nem gondolkodom mindig egyenes irányban,
És soha sem képzelek apró kis fekete pontocskákat (amelyek pici legyeknek látszanak) a szavaim közé...
Ugyanígy vagyok, amikor dalokat írok.
Mindig elfelejtek szünetet hagyni a lélegzetvételnek...
Szóltak nekem, hogy a lélegzés éltető, ha az megáll, az megöl.
Elnézést érte, ha az oxigénhiányom végezne veletek.

/Polly Scattergood/

Polly Scattergood - Please Don't Touch

Ahogy a Virágok Megérkeznek

Boldog vagyok, hogy a tél elhagy minket,
Szeretem a módot, ahogy az évszakok kikényszerítik a változást,
Ahogy olyan sok dolog az életben,
Jön és megy,
Változékony, mégis annyira kiszámítható,
Egy erő, túl az ember hatalmán,
Egy erő, amelytől felkel a Nap,
Egy erő, amely bekergeti a viharfelhőket,
Erő, amely magasról tesz rá, hogy éppen most szárítottál hajat,
Vagy hogy pont egy olcsó fekete melltartót viselsz ropogósan friss fehér ing alatt,
Zápor hull majd rád, csak úgy tréfaképpen.
És aztán feldob egy szivárványt, épp amikor felszállsz a földalattira.

/Polly Scattergood, 2010. március 15./

Polly Scattergood és Katie Melua