Most jópár hete, egy szeptemberi délelőtt, Nerina Pallot ("Lady" Chatterley) váratlanul bejelentette a twitteren, hogy aznap reggel szült egy kicsi bébit, akinek a neve Wolfie (Wolfgang Amadeus) Chatterley. :) Mivel éppen az előtte való héten vonult stúdióba, hogy felvegye a jövő év első felében megjelentetni tervezett negyedik albumát, és ráadásul az áldott állapotát az online internetes koncertjein különféle, egész testet befedő állatos (farkas, nyuszi, pingvin) jelmezekkel álcázta, ez valóban meglepetés volt.
Az Idaho című dala a második, Fires című albumán jelent meg, és Nerina lelki (és anyagi) mélypontján született, amikor előzőleg kirúgta az addigi lemezcége egy meggondolatlan internetes megjegyzése miatt, miután egy este kicsit túl sok tequilát sikerült meginnia ("Kérlek segítsetek, az A&R managerem ma átment ugató őrültbe /barking mad/!"). Korábban már állandó vitái voltak a lemezcég embereivel, akik nem nagyon akarták őt és a véleményét komolyan venni a munka során, annak ellenére, hogy saját maga írta és komponálta a dalait. Így aztán a 2001-es Dear Frustrated Superstar újra megjelentetéséből és a Bryan Adams-el tervezett közös turnéból nem lett semmi, és Nerina jövője a zenei pályán eléggé kilátástalannak tűnt ekkoriban.
De amikor ezt a dalt megkomponálta, akkor újra hinni kezdett benne, hogy mégsem az irodalomtanári pálya az, ami rá vár. Kölcsönt vett fel a házára, létrehozta a saját kis Idaho nevű lemezkiadóját, és megjelentette a Fires albumot - ami végre igazi siker lett (üzletileg is), és egy nagyobb lemezkiadó (14th Floor Records) leszerződtette őt, és nagyobb példányszámban újra kiadta az albumot. És happy end... Nerina az Everybody's Gone To War (14. pozíció a UK Single Chart-on) és a Sophia (jelölés az Ivor Novello zene/szöveg díjra) dalokkal immár nagyon sikeres és ismert lett, jelölték a Brit Awards-on a legjobb női előadó díjra 2007-ben.
Azóta azért mégis befejezte az egyetemet, és diplomát szerzett angol irodalomból. Ennek az eseménynek a "tiszteletére" kapta a The Graduate címet a harmadik albuma 2009-ben, amely az Echo-nál jelent meg.
Érdekesség, hogy Nerina mostanában szerződött egy újabb lemezcéggel, a kanyarok után most éppen újra visszaérkezett az Universal-hoz, ahonnan elindult, és akik annak idején kirúgták őt. Bár ez nem ugyanaz a leánycége az Universal-nak, de azért alapvetően mégis ugyanaz a cég.
Ez az élő felvétel a legendás Abbey Road stúdióban készült 2007-ben. Nekem ez az Idaho verzió jobban is tetszik, mint az, ami a 2005-ös Fires albumon megjelent.
Nerina időközben írt két számot Kylie Minogue Aphrodite albumára, és a férjével (Andy Chatterley) ezeknek (a címadó Aphrodite és az albumról kislemezen is kiadott Better Than Today) a producere is volt. Nerina írta Diana Vickers albumára a Put It Back Together Again című dalt, és ő a szerzője a Joe McElderry albumán most megjelent Real Late Starter című dalnak is. (Utóbbi egyébként eredetileg Nerina Pallot The Graduate albumának lead single-je volt.) És persze itt van, ahogy Nerina a születés délelőttjén írta, a legszebb dal, amit a férjével összehoztak, a kis Wolfie... Így ez az év volt Nerina Pallot eddigi életének legboldogabb éve, a csúcson volt a szakmai pályáján is, és a magánéletében is. Amikor pedig évekkel ezelőtt az Idaho-t írta, talán az volt a mélypont. Ahhoz, pontosabban az azt megelőző kétségbeejtő időszakhoz képest Nerina élete gyökeresen megváltozott.
A most készülő új album tréfás munkacíme egyébként Better Than Porn. :)
